A csipkebogyó leginkább vadon élő, a vadrózsa termése. Ősszel érik. Azt szokták mondani akkor a legjobb, ha megcsípi a dér. Hát én ezt most nem vártam meg. Pár napot az ablakba, napos helyre tettem. Nagyon munkaigényes a feldolgozása. Nehéz fárasztó, hosszú idő. Mindezek mellett azt mondom, megéri. A feldolgozás egyszerűbb formáját választottam. Így is finom lett. Az igazi az lenne, ha a magokat is kikaparnánk a köpenyből és csak a húsa maradna, én ezt mellőztem.
Hozzávalók
- 2 ½ kg csipkebogyó
- 1,2 kg cukor /opcionális/
- 2 csomag dzsemfix
- Tartósítószer 2×1 kávéskanál nátriumbenzonát
- Víz szükség szerint
Elkészítés
A bogyókat megtisztítjuk, a két végét levágjuk. Alaposan megmossuk. Feltesszük főzni, annyi vízzel, hogy két ujjnyira legyen felette a víz. Órákig kell főzni, míg megpuhul. Az enyémben maradtak nem egészen szétfőtt szemek is. Ha kihűlt kicsit, jöhet a paszírozás. Először egy nyomós eszközön, gyümölcsnyomó, töpörtyűt szoktuk vele átnyomni, ezzel kinyomkodtuk. Mivel az enyémben maradtak szemek, ezért a visszamaradt anyagot vízzel még egyszer felfőztem és adtam hozzá a végén zselésítőt, kitűnő lett ez is. A kinyomkodott levet sűrű szitán, szűrőn átfolyattam, így a „szőrös” rész fennmaradt. Aki a belsejét, magokat kikaparja, úgy főzi, neki nem lesz ilyen. A levet felrakom ismét főni, beleteszem a cukrot, kb nyolcvan dekát. Úgy 15-20 percig forralom. Egy kis cukorban eloszlatom a dzsemfixet, ezt is hozzáadom és innentől számítva 5 percig erős lángon forralom. Beleteszem a tartósítót is. Forrón üvegekbe merem, lezárom, fejre állítom öt percre. A visszamaradt anyaggal, amit újra főztem ugyanígy járok el. Ha vizet ha nagyon elfőné, lehet mindig kis adagokban pótolni.
JÓ BEFŐZÉST KITARTÁST!
